itguru ittasellátó

programozó vagyok...asszem "ízig-vérig"....
és erről nem az győz meg, hogy tele van varrva bitekkel a bal felkarom...épp fordítva: az csak egyfajta kifejezése ennek...

az sem, hogy jóval több, mint a fél életemet ennek szenteltem, pedig még középkorú sem vagyok
(és mellesleg a jövőben is ennek fogom, ez egyszerűen a vallásom, pont...)...
a sorsunkat talán mi választjuk, talán nem, ez külön vitaműsor is lehetne, de most lényegtelen :)


hanem mi? honnan jutottam el oda, hogy magamat nyugtázom?

szimplán az, ahogy látom a problémákat...

ha kérdeznek, megoldom fejben, fel tudom vázolni a hátulütőket, elmondom, hogy miben mi az akadály,
mi a tradeoff, mit és hogy lehet megvalósítani.

a PROBLÉMAMEGOLDÁS MAGA...ez.az.pont.

mint egy sakkmester...felvázolják a problémát és látom magam előtt a megoldás fát, amiben a holtvágányok kis levelekként (vagy akár komplett részfákként) szerepelnek

értem, átérzem, csinálom..


egyszer valaki mondta a környezetemben (gazdabácsi ;):
"a magyar szakembert ha megkérdezed, hogy valamit hogy lehet megcsinálni, elmondja neked, 20 féleképp HOGY NEM lehet megcsinálni" :D


nos, ebben is van igazság, de a lényeg, hogy képes vagyok ezt látni és nagy eséllyel kiterelni az ügyfelet a saját maga állított vakvágányokról. És ha tehetem minden nap csinálom.
Ha nem megy, másképp sírva verem be a saját koporsójába azt a szeget, amire ő kért, hogy verjem be :) de megvan a tudat, hogy én ellenkeztem :D


persze lehetne leszarósba, enerváltan is csinálni, de akkor nem lennék én :)